Asperján György író
Ide kerül egy idézet
anonymus
Kiáltás a mindenségben
Versek
Mintha a versek ideje lejárt volna: napjainkban, klasszikus értelemben, lírai költőnek lenni szégyen. Annyi a seb, a nyomorúság, a csalódottság, az úttalanság, a lelki üresség, a szorongás, a kóros lelkesedés, hogy mindezek mellé nem fér a lélekbe egy másik ember gondja, megalázottsága, alkalmazkodási kényszere, lét-arányának és identitásának keresése. Mindenki úgy él, ahogy tud, beérve önmagával. Nincs szüksége tükörre, amelyben más önként kitakart arc tűnik fel.
De a költő röpdöshet is, rím- és ritmusjátékával kedvre deríthet. Mert bőven elég a “fecsegő felszín” -gondolhatja bárki-, a “hallgatag mélybe” pillantani fölösleges, mert megeshet, hogy ott a saját titkával szembesül, miközben élni és megélni is bonyolult feladat.
???? Ft
Karcinóma
Regény
Évente hetvenezer rákbetegnek biztosítani az egészségügyi feltételeket szakemberek gárdáját, a rendkívül drága gyógyszereket és műtéteket – nagy próbatétele betegnek, orvosnak és az egészségügyi rendszernek. A karcinómássá vált ember szerepkörei alapvetően megváltoznak: kiszolgáltatott lesz, s hiába a hozzátartozók minden áldozatkészsége – ha egyáltalán van ilyen, mert az sem mindig jellemző -, a beteg nyűgnek és tehernek éri magát szerettei nyakán. Menekülne, sokszor önmaga elől is, de nincs hová. Panaszos szavainak hatása kínjaival fordított arányban megkopik, az ápoló szeretetben elfárad az empátia, a szánalom, és az áldozatos közreműködés.
A rák mindenkinek “kínos”, fél tőle a megváltozott személyiségű beteg, és aggódó szeretete ellenére a lassacskán elfásuló ápoló. Ha ez utóbbi kórházi alkalmazott, csak fizetése arányában akar és képes áldozatot hozni, hiszen sok a beteg, ismétlődnek a helyzetek, és érzelmileg képtelenség feldolgozni, hogy a gyógyítandó személy az esetek többségében mind elhanyatlóbb, útja a semmibe lejt. Évente harmincötezren halnak meg rákban vagy annak következtében. A tanúvá vált itt maradókban a végső pillanatban a fájdalom összevegyül a megkönnyebbüléssel.
Közvetlen tapasztalatok és ismeretek alapján erről a rövid, és mégis nagyon hosszú útról szól ez a regény. Az elfogadhatatlan elfogadásáról, az irreális reményekről, és arról, hogy a beteg félelmében már kérdezni sem mer, visszavonul betegsége leszűkült világába. Kevés szépirodalmi mű boncolgatja ezt a témát. A leghíresebb kétségtelenül Lev Tolsztoj kisregénye, az Iván Iljics halál. Sem a fenyegetett, sem a magát még egészségesnek gondoló nem akar szembenézni a betegség okozta problémával, illetve a mindig settenkedő, de távolinak remélt elmúlással.
Ez a regény az írót rákényszerítette a számot vető szembenézésre, és ezzel kell számolnia annak is, aki megveszi és elolvassa. Az érdeklődő nehéz, katarzisokkal teli keserves utat jár majd be, de biztos vagyok benne, hogy utána törekszik a tudatosabb életre, s jobban értékeli az önfeledtség állapotát, amely az egészség nem eléggé becsült ajándéka, és hiszem, hogy igyekszik majd megérteni azokat, akiknek a rák pokoljárása adatott sorsuk zárásaként. (…)” (a Szerző)
A regény “hőseinek” története több százezer ember története, hiszen nemcsak a közvetlenül érintett éli meg a csapást szörnyű rettenetként, hanem a családtagok, ismerősök, barátok is. Ebben a témában ilyen “hétköznapi” és folyamatában végigkísért drámai szembesülés a betegséggel és az élet értelmével nem igen jelent még meg magyar nyelven, mert író és olvasó igyekszik menekülni a szembenézés elől, de bármennyire igyekszik is, a valóság körbefogja, bekeríti, szembesíti önmagával és az élet értelmével.
???? Ft
???? Ft
Énekes álarc nélkül
Lukács Gyöngyi Kossuth-díjas Érdemes Művész, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja Győrben született, az ottani zeneművészeti szakközépiskolában érettségizett, s rendkívüli tehetségének jutalmaként ösztöndíjjal a moszkvai Csajkovszkíj Konzervatóriumban folytatta tanulmányait.
Húsz évesen – még tanulóként – A trubadúr Leonóráját énekelte az Erkel Színházban, majd rövidesen a Traviata címszerepében mutatkozott be a Magyar Állami Operaházban, és további szoprán főszerepeket kapott. Ilyen fiatal korban ezeket a címszerepeket még soha senki nem énekelte az Operaházban. Kevéssel azután, hogy befejezte a konzervatóriumot, elkezdődött legendás nemzetközi művészi karrierje. Énekelt a világ valamennyi nagy operaszínpadán – hagyományos és modern rendezésben – Tokiótól a Milánói Scalán át a londoni Covent Gardenig, a Nem Yorki-i Metropolitanig, mindenütt rendkívüli sikert és elismerést aratva. De fontosnak tartotta, hogy a hazai Operaházban is jelen legyen. Most szokott őszinteségével számvetést készített: könyvet írt fordulatos életéről, legendás énekesi karrierjéről.
Könyvében nem szereplistát tesz közzé, hanem őszintén vall sorsáról, az énekesi pálya hihetetlen megpróbáltatásairól. Nem fél a nyílt szótól, mert minden mondatának élete a fedezete. Neki soha nem kellett taposnia, törtetnie, hisztiző akarnokként kierőszakolni a szerepeket, mivel sorra felajánlották neki azokat, s ő, tomboló sikert aratva, mind el is énekelte. Hitt abban, hogy Isten megajándékozta rendkívüli hangjával, határozott személyiségével, s mindig az égiekhez fordult, hogy segítsék át a megpróbáltatásokon. Az énekesi pálya ugyanis elsősorban nem csillogás, hanem folytonos munka, felkészülés, vizsgázás és számadás, amihez állóképesség, rendkívüli idegek kellenek, hiszen sok szándékos és csupán a szakma természetéből adódó igazságtalanság érheti az énekest, még a legnagyobbakat is, akár bevallják ezt, akár nem. Minderről képet ad a szerző, s mert számára az énekesi szakma szent, azokról az anomáliákról is, amelyek napjainkban az új tehetségek felkészülésénél mindennaposak. A nemzetközileg ismert nagy konzervatóriumokban jószerivel tankönyvként használhatnák a szerző most megjelent munkáját.
Lukács Gyöngyi mindenhova eljutott, amiről egy operaénekes csak álmodhat. Egy színház mégis akadt, amely érthetetlen és megmagyarázhatatlan módon soha nem hívta, bár konzisként arról ábrándozott, hogy talán a primadonnája lehet: a Győri nemzeti Színházban egyszer sem lépett fel, pedig szülővárosának közönsége biztosan kíváncsi lenne rá.
Könyve a sok-sok fényképpel együtt felkavaró élmény.
“Nincs bonyolultabb lélek az énekes lelkénél. Mivel egy lélekszakma, így egyáltalán nem mindegy, hogy mi lakozik belül, miből táplálkozik a hang, miközben érzelem és indulat szólal meg a hangszálaikon keresztül” – írja Lukács Gyöngyi ebben a könyvben, amelyet kezében tart az olvasó.A világjáró, nagy nemzetközi hírnévnek örvendő operaénekesnő fején találta a szöget. Az élményt adó, katarzist kiváltó énekléshez nem elegendő pusztán a szép hang, a “fülkápráztató” technikai tudás. A produkció hatásossága -vagy mondjuk így: eredményessége – nagymértékben függ attól, hogy “mi lakozik belül”. Nos – ami produkcióiból már eddig is számos esetben kiderült s amit ez a könyv még világosabbá tesz – Lukács Gyöngyi gyönyörű hangján azért szólalnak meg oly meggyőzően és eredményesen az operairodalom remekei, mert “belül”, a lelkében megvan az a bizonyos emberségfedezet, amely nélkül talán elismerést, csodálatot kiválthat ugyan bármelyik jól felkészült énekes, de megrendíteni, jobbá-igézni sohasem tud. Ez az önéletírás nem önigazolás, mint a legtöbb, ami manapság születik ebben a kategóriában. Felkavaró és megindító önvallomás ez a könyv. És olyan “profimód” van megírva, hogy már-már szépirodalmi alkotásnak tekinthető.
Lukács Gyöngyi énekművészetének régóta híve vagyok. Mostantól fogva írásművészetének is. Ilyenformán egy kicsit pályatársamnak is tekintem már.” (Baranyi Ferenc)
Jézus és Júdás aktája
Regény
888 oldal, Kemény kötésű fűzött A5 méret
Abban az országban, vagyis nálunk, ahol a folyamatosan szereptévesztő katolikus egyház cenzúrája a polgári demokrácia hetedik esztendejében letiltathatta egy kereskedelmi televízió már meghirdetett műsorát, pusztán azért, mert a világszerte vetített filmremekmű (Nikosz Kazantzakisz és Martin Scorsese alkotása, a Krisztus utolsó megkísértése) másként ábrázolja hősét, mint az evangéliumi sablonok, nem kell a közben eltelt tíz év után jósnak lenni ahhoz, hogy borítékolhassuk annak a rendkívül izgalmas és gondolatgazdag könyvnek a sorsát, amelyet Ön, tisztelt Olvasó, a kezében tart.
???? Ft